Tomi szerint a világ

Sziasztok!

úgy belejöttem az írásba, hogy gondoltam írok még egy postot.

Kis hazánk jelenlegi felsőoktatásának állapotáról osztanám meg veletek a véleményemet. Én a főiskola (külker)után elkezdtem dolgozni, de rögtön azonnal elkezdtem végezni kiegészítőn a Corvinuson (Társadalom-tudományi kar). Azért választottam ezt, mert ide volt egyedül esélyem felvételivel bekerülni állami, nappali tagozatra. A képzés 4 féléves, gondoltam meló mellett is majd csak elvégzem valahogy, legfeljebb tovább tart, de kreditrendszerben ez úgysem akkora para.

Mivel dolgozom teljes munkaidőben, ezért órákra járni nem nagyon tudtam. Most tartok a 7. félévnél, eddig megvan 120-ból 107 kredit és ebben a szemeszterben meglesz a többi is.

Most jön a lényeg:

Összesen nem voltam bent 40 darab órán a 7 félév alatt. A legtöbb szemináriumon nem volt katalógus és ahol volt ott is a legtöbb tanár rugalmas volt, amikor elmondtam nekik, hogy a meló miatt nem tudok bejárni (ezért köszönet nekik ezúton is).

Szerintem a 7 félév alatt összesen talán 1.000 oldal irodalmat olvastam el, azt is max. egyszer.

Az elején jót röhögtem magamban, hogy 0 efforttal és ingyen megszerzem a diplomát, egy egész (hazai viszonylatban) jó nevű egyetemen. Mostmár inkább úgy látom, hogy nagyon nagy baj, hogy engem nem rúgtak ki már réges rég az egyetemről. Mi a bánat értelme van ennek? Jójó, lehet azt mondani, hogy felnőtt ember éljen a lehetőséggel és ne azért tanuljon mert ütik, ha nem így teszi. Ezzel alapvetően egyet is értek, de korlátokat kéne szabni és az olyan linkeket, mint én nem szabadna eltűrni egy egyetemen, mert ebből én azt a következtetést vonom le, hogy itt végezni egy nagy kalap szart sem ér.

El sem merem képzelni, mi lehet a tingli-tangli noname főiskálokon, ha a Corvinuson ez a színvonal.

Persze volt egy-két jó tanár és biztos sokkal többe belebotlottam volna, ha bejárok órára, de ilyen link viszonyok között nem hiszem, hogy lehet normálisan tanítani. Az egyik idei szemináriumon egy tanár 10 percig mentegetőzött, hogy néha fel fog adni 1-1 max 10

A héten hallottam, hogy szóba került a "gyorskölcsönök" esetében alkalmazható thm-ek maximalizálása. Első gondolatom az volt, hogy végre elkezdik normális keretek közé terelni az uzsorás zrt-ket, de aztán továbbgondoltam a dolgot.

Ezek a cégek akármennyire állítják az ellenkezőjét, lényegében uzsorakölcsönöket nyújtanak. A dolog a prostitúcióhoz szerintem nagyon hasonlít. Mivel van rá igény, ezért kialakul a piaca. Az állam dönthet, hogy hasonlóan a kábítószerhez/alkoholhoz/dohányzáshos stb... üldözi, vagy legális keretek közé igyekszik terelni és adóbevételre tesz szert belőle. Ebből logikusan következik, hogy amennyiben törvényi eszközökkel megakadályoznánk ezen cégek működését, akkor helyüket nagy valószínűséggel a fekete gazdaság uzsorásai vennék át. Nem néztem utána mióta létezik uzsora, de a tippem az, hogy több ezer éve, tehát igény volt/van/lesz rá. Akkor már én is azt mondom, hogy legyen legalizált piaca, de ott az állam szabja meg a feltételeket. Ugyanakkor a pofátlanságát ezen cégeknek én mindenképp azzal is korlátoznám a thm plafon mellett, hogy megtiltanám számukra a problémás követeléseik eladását követeléskezelő cégek részére. Ma ugyanis a legtöbb ilyen cégnél én úgy tudom az a gyakorlat, hogy a bedőlő hiteleket csomagként eladják. Így a két kopasz, aki Józsi bácsit megveri sohasem az ő alkalmazottjuk, hanem a követeléseket megvásárló, jellemzően a gyorskölcsön cégeknél is "keményebb" vállalkozások veszik meg.

Az eladó cégnek egyszerű dolga van: kiszámolja mennyi a forrás költsége + működési költsége (ez qrva magas, mert a parkolóörökhöz hasonlóan itt masszíven bigbrotherölni kell a kollégákat) + kockázati költsége, tudja, hogy mondjuk 80%-os diszkonttal el tudja adni a követeléseit és outsorce-olja a teljes "work out" tevékenységet.

Szerintem komolyabb visszatartó erő lenne, ha tudná, hogy neki kell eljárni a problémás eseteknél. Ha ugyanolyan kemény lenne, mint a követeléskezelő cégek, úgy hamar tele lenne az újság azzal, hogy az alkalmazottai milyen módszereket alkalmaznak, ami azért nem jó reklám. Ha nem így tenne, akkor a jelenleginél magasabb árszínvonalra kell beállnia. Viszont ha ezzel párhuzamosan thm korlát kerül bevezetésre, akkor egyszerűen arra kényszerül, hogy kevésbé rizikós üzleti modellje legyen és sokkal inkább érdekelt legyen abban, hogy csak olyan embernek nyújtson hitelt, aki nagy valószínűséggel visszafizeti azt, mivel a bevétele korlátozott lesz és a korábbi kockázati költséget már nem tudja kitermelni.

A másik oldalon persze ott van ellenérvként, hogy így a jelenlegi gyorskölcsönösök legkockázatosabb (értsd ez alatt legszegényebb, legbizonytalanabb jövedelemmel rendelkező) része visszatérne a sarki uzsoráshoz.

Valakinek ötlete van merre lenne az előlre?

Sziasztok!

Első blogomban néhány egyszerű közlekedési helyzeten keresztül szeretném levezetni azon gondolatmenetemet, hogy miért nem működik Magyarország egy élhető társadalomként.

Beköszöntött a rossz idő, így kénytelen voltam elkezdeni motor és bicikli helyett autóval bejárni dolgozni. Már hónapok óta nem közlekedtem autóval a reggeli csúcsban, így elég nagy sokk volt számomra az első néhány nap. Persze emlékeimben derengett, hogy a reggeli araszolás kis hazánk fővárosában nem a legüdítőbb tevékenység, de emlékeimben azért ennél lényegesen jobb képet tároltam róla.

Még csak 2 hete járok kocsival, 10 alkalmam volt megfigyelni mi történik. Az utca aljában ahol lakom egy 2 sávos útra tudok kihajtani, melynek jobb szélső sávja buszsáv. Reggel értelemszerűen már áll a sor mire odaérek. Régebben én is paraszt voltam és gondolkodás nélkül végig mentem a buszsávban a következő két kereszteződésen és a végén bepofátlankodtam balra. Lassan azonban benő a fejem lágya és már igyekszem emberhez méltó módon közlekedni, így ilyet már nem teszek. Ahogy kikanyarodok a buszsávba rögtön kiteszem a pilácsot balra és várom, hogy a belső sávban haladók közül valaki beengedjen.  10-ből hétszer egyszerűen senki nem engedett be. Persze tudtam volna aggresszorkodni és be tudtam volna tolni a kocsi orrát (16 éves suzukim van, amin 3 különböző szín is megtalálható már a kasztnin, szóval túl sok félteni valom nincs egy-két kocctól), de én arra vártam, hogy valaki az értelme fogtán engedjen be és ne azért mert jobban félti a tragacsát, mint én. Persze mögöttem pillanatok alatt elkezd torlódni a sor. A mögöttem várakozók 3 csoportból kerülnek ki:

• busz (3 vonal is jár ezen a részen)
• taxis
• buszsávban jobbról előző fontos emberek

A buszsofőrök és a taxisok jellemzően belátják, hogy nem rám kell haragudni, kivéve, ha nem látják, hogy én a keresztutcából kanyarodtam ki. Utóbbi esetben azt feltételezik, hogy én is egy fontos ember vagyok, aki most próbál visszapofátlankodni a helyére. A valóban fontos emberek viszont jellemzően ész nélkül dudálnak. A probléma csak fokozódik, ahogy a következő kereszteződésbe érünk (ez 30 méterre van, jellemzően 10 perc alatt abszolválható a távolság reggel). A kereszteződésben jár villamos és egyéb buszjáratok a 2x1 sávnyi forgalom mellett. Gyakorlatilag nem volt olyan reggel, hogy valaki ne szorult volna be és ne lehetetlenítette volna el a keresztező forgalmat.

A szomorú az egészben számomra az, hogy a forgalomban résztvevők 95%-a minden nap részt vesz ezen a túrán és ez mégsem elegendő ahhoz, hogy változzon a helyzet. A reggei forgalomban szerintem nagyságrendileg 8-15 féle forgalmi szituáció van, amit meg kell oldani és általában legfeljebb 4 dolgot tehetünk (gyorsítunk, lassítunk, jobbra megyünk, balra megyünk). Ez azért nem annyira bonyolult lássuk be.

Kérdem én, miért gondoljuk, hogy akármit is tudunk működtetni ebben az átkozott országban, hogyha ezekben a rém egyszerű szituációkban sem tudjuk még csak meg sem közelíteni az optimumot? Szerintem sehogy. Ami kicsiben nem megy, az általában nem megy nagyban sem (vagy ahogy a főmököm szokta mondani: "Aki hétköznap csak firkál, az hétvégén sem fog tudni rajzolni"). Épp ezért képtelenek vagyunk hosszú távon fenntartható jólétet és békét garantáló szelekciós mechanizmusokat sem kialakítani. Nálunk nem látja el feladatát:

• a felső oktatás (boldog-boldogtalan diplomát kap),
• a tudomány területén nem az eredmények, hanem a seggnyalás alapján kerülnek előre a kutatók,
• a leghülyébbekből lesznek a tanárok (tisztelet a kivételnek), akik napi 8 órát eltöltenek a gyermekeinkkel,
• a leggerinctelenebb emberekből a politikusok (lásd akár már a HÖK-től kezdve, egészen a parlamenti pártokig),
• korrupt emberekből lesznek rendőrök (ismételten tisztelet a kivételnek, találkozom egyre több tisztességes rendőrrel)
• a gyerekvállalást semmiben sem segíti az állam, a piac pedig inkább bünteti stb...

A társadalom elég robosztus valami, ezért elég sokáig képes igen masszív anomáliák ellenére is működni, vagy leaglábbis vegetálni. Előbb-utóbb azonban borul a bili és abból nem lesz köszönet.

Én itt szeretném leélni az életem, itt szeretném majd felnevelni a gyermekeimet, de egyre többször bizonytalanodom ebben el, főleg a gyerekek miatt. Nekik lehet, hogy sokkal jobb lenne pár száz vagy ezer kilométerrel nyugatabbra...

Ti mit gondoltok?